Középkor és reneszánsz határán - új frizura

rongylady.com cikk

Két gyerekkel közlekedni

Mikor picik voltak, bepréseltem őket a vízszintes babakocsiba. L. feküdt benne, F. meg elől ült a lábait lóbálva. (Néha L. kicsit meglökdöste a lábával.) Aztán egyszer L. hirtelen felült a kocsiban a séta kellős közepén. Akkor leszoktunk erről 

Három év alatt három hordozónk lett (egyik ajándék volt). Három babakocsink is van (egyik kölcsön). De valahogy egyikkel se működik. Bár ha nem jön szembe lépcső, F. elég aktív, vagy csak rövid lesz a séta...

Nagyon ajánlotta valaki a testvérfellépőt. Igaz, kétszer annyiba kerül, mint maga a babakocsi, de kiderült, a miénkre rá se lehet szerelni, túl könnyű a kocsi.  A másik kocsinkra rászerelhető, de azt nem véletlenül hívjuk "a másiknak". Amúgy meg mindegy, mert F. a boltban nem volt hajlandó kipróbálni sem.

Akkor kérdezzünk!
Két mamával összefutottam másnap. Egyik egy átlagos méretű (egyszemélyes!) babakocsiba teszi be őket, a 4 éves ölébe a 8 hónapost. Testvérfellépőjük van, előfordult már, hogy használták. 
Másik: a bevállalós mami, egyik gyerek biciklin, másik motoron. Brrr... Ezen gyorsan átugrottam, így se bírom őket összeterelni. (Közben azért befészkelte magát az agyamba a gondolat, hogy ezen is egyszer úgyis túl kell esni...)

Egy mama újra a vízszintes babakocsinkra szavaz. Ez a "harmadik" babakocsink . A kereke romos és brutális nehéz. F. ül elől, mint régen, lába kinn, L. mögötte, csak már ő is ül, belül. Kisebb akadályon már nem jutunk át vele. Még egy lépcsőfokon sem...ahhoz előbb ki kell szednem F.t. A játszótérre már így járunk. De máshová??

UI: A testvérfellépőre az Annapeti adta meg a kegyelemdöfést, nézd a rajzot :-))

(Kép: Bartos Erika: Anna és Peti sorozatának egyikéből való)

Melyik szakma hasonlít legjobban a télapóhoz?

Tit tudtátok a gyerek előtt is?

Minden szülő tudja, a kukásautó a legnagyobb szenzáció a gyerekeknek - a markológép mellett. A kukás bácsinak egész nap az a dolga, hogy a gyerekeknek integessen, akik csodálva bámulják az összes utcasarkon. Kukás bácsi kedvesen mosolyog, mikor meglát minket.
Azért a tescos bácsiké se mindennapos munka. Ha rendelünk tőlük, egész napra megvan a műsor. Az ajtóban várjuk. F. már a lépcsőházban hangosan köszön nekik. Ők is integetnek, mosolyognak. Mikor elmennek, utána jön a legjobb rész, (ajándékot is hoztak!), kipakoljuk a zacskókat, csupa kincs. Megvan az esti program is. Alma a teherautón, tejekből épül a torony...  UI: Egyszer találtam egy csomó almát a ruhásszekrényemben. Aztán a másik felét megtaláltam hónapok múlva a gyerekszekrény alatt. Még akkor is finom volt  Tescos bácsi jót választott!

Éles teszt, baba kézbe adtam Rongyladyt!

Nyaralás napján reggel még kicsit igazítottam a lady-ken és az úron. A gyerekek kiszedték a kezemből a babákat. Nagyon izgultam közben, mennyire teszik tönkre.

F. első mondata: Anya, ne legyen neki bajusza!
Lányom csak levetkőztette, aztán lerántotta róla a parókáját is. Ez szabályos mozdulat, visszatehető varrás nélkül :-)

De aztán eszembe jutott, hogy végül is nekik csináltam :-)
Másrészt még csak négy baba készült el, azokat még óvatosabban hagyom leamortizálni. Kellenek az új kollekció fotózásához.

Anya 2+1 állapota

Két állapota lehetséges egy két gyerekes (két babás) anyának.

- Hullafáradt, agyonterhelt házirobot.

- Vagy még sokkal fáradtabb, ha csinálom a saját kreatív dolgaimat is. De ettől legalább lelkes vagyok egész nap.

Még sose kértem tudatosan masszázst, párszor kaptam már, inkább "véletlenül", mert valamihez hozzátartozott.

Most ajándékba kaptam. Eszméletlenül izgalmas volt, egyik masszázs emlékemhez se hasonlít, nagyon elvarázsolt hangulatú, mintha hullámok között lennék. Persze relaxáló is közben. Többet pihentem egy óra alatt, mint előző éjszaka :-) Anyukák, kérjetek ti is ilyet ajándékba!!! Annyira jó volt! Kismamaként is ilyesmiket éreztem, mikor jógán próbáltunk ráhangolódni a szülésre (luxusmasszazs.hu).

Még mediátori tanácsot is kaptam hozzá, sikerült egy kívülállónak tömören kimondani, mit rontok el a gyerekekkel, azóta néha több a gyerekbőgés itthon, de elég jól haladunk :-), hátha lesz egy harmadik állapotom is....

Ráadásul látványosan kiderült azóta, kinek a fejében is volt az akadály:

- F. fél éve nem hajlandó vajat tenni a kenyérre. Óvodában éhen fog halni. Ma megvajaztam, nem látszott a kolbász alatt. Ízlett neki, és a végére észrevette a vajat is. A várt botrány is elmaradt.

- L. altatását is teljesen leegyszerűsítettem, a véget nem érő műsor elmúlt egy hét alatt.
Az önkritika azonnal megtérül...

Dupla hiba

Kreatív hobbinál a dupla hibából is kijöhet valami jó. Sőt!

Nagymamához általában nyakig teleaggatva indulunk, összepakoljuk a hideg, meleg ruhákat, jövő hétre kapott ebédhez dobozokat, a gyerekeket, motorokat, szelektív kukát...

És... még egy zacskónyi cuccot, amit ott fogok megvarrni alvásidőben. Ha felébrednek, ha nyöszörögnek, nagyi megment minket.

Ma véletlenül másik fekete csipkét hoztam magammal, mint amiből a félkész hajat elkezdtem. Így az megmaradt eredetiben, kalapnak. Lett új haj is, férfiasabb is, mint az eredeti, így baba úr is hordhatja majd - Roberto.

Megmutatom fotón, Eleonórán valahol rajta van a haj is, a kalap is. Érteni nem is kell, mi hova került és miért :-)

Kreativitás még kicsit másképp (2/2)

Nosztalgiázás
Szülés után 1. nap egyedül 2 gyerekkel
2. rész

Az altatás sikerült. Szokásos 60 perc, de most úgy próbáltam, hogy L először mózesben a gyerekszobába, hátha közben alszik benne (nem alszik). L.t kiveszem a hasamra, én F ágya mellett fekszem egy matracon. Tegnapi hibákból tanultam, F.n nincs bő nadrág, nem esik le róla, bár az alvásidő nagy részét állva tölti (feláll, leül, mutogat a faliképre, rám vigyorog, lefekszik, felül...)
Sőt, ma párnát is vittem be, így L, akinek feje a nyakamban, lába a hasamon, megközelítően vízszintesen alszik, nem fejjel lefele mint tegnap...
Kisebb fennakadás: F leszedi az egyik cipőjét. Benyúlok a rácson, L rajtam szuszog, leszedem a lábáról a másikat. De ő nem így akarta...
Túllépünk ezen is lassan.
F végre alszik, L.vel ki, alvó L.vel ágyba be...

Alvás után evés: most F nyűgős, de legalább L alszik. Pótolom az ebédnél kihagyott husit 

Kreativitás még kicsit másképp (2/1)

Nosztalgiázás
Szülés után 1. nap egyedül 2 gyerekkel (a nagy másfél éves):

10 óraira F befalt rengeteg kölesgolyót. Most a hófehérkével és egy törpével ébresztgeti L.t a mózesben. Sikerült 

Ebéd:
F etetőbe, L mózesben mellé.
- F, kérsz tésztát? (hideg mintadarab).
Tetszik neki. Kap melegen, rá joghurt. Eszi egyedül, néha adjam én (közben L sír, asztalnál ülve szoptatom, másik kezemmel villázom a tésztát F szájába). F hamar ráun, valami nagyon kellene még neki.
- Husi?
L vissza a mózesbe. Amíg nem bőg, melegítek saját tányérba fél csirkecombot, kis tésztát, rizst is, legyen miből kunyerálni F.nek. A husi tőlem kell, nem az, amit neki daraboltam. Így kicsit macerásabb, egy kézzel (mert L megint sírt, így épp újabb szoptatás kezdődött) villázom a csontról a húsdarabokat, néha csempészek hozzá a feldaraboltból is a tányérjáról. Tőlem kell rizs meg tészta is.

Eredmény: ketten eszünk fél combot. L végre rám alszik. F kb. jóllakik.

Ja, és hogy éééééén hogy vagyok?  Elmegy. Bánatomra, hogy nem ettem túl magam, egy kis csoki segít. Egy kakaó jó lett volna még, na de akkor jöjjön az altatás!

(folyt. köv.)

A lépcső és az Anyuka

Alacsony padlós busz?? Az csak a mesében van.
Kitaláltuk, hogy felmegyünk busszal a Libegőhöz. Néztük a megállóban a menetrendet: az alacsony padlósra egy órát kellett csak várni. Nem vártuk meg...
Másik alkalommal a nyári forróságban másik busz jött: "Az alacsony padlóst sajnos szervizelik. Valószínűleg a következőt is."
Ha mégis sikerül kifogni, fel-leszálláskor jó ha a lábunk be van készítve a babakocsi alá, hogy áthidalja a távolságot az alacsony padló és a járda között, ha úgy alakul.

A lépcsőknek központi szerepe van Anyuka életében, hozzájuk kell optimalizálni mindent. Ha nem akarom megemelni magam, vannak kihívások. Közben egy nap alatt kinyomoztuk a "segítenek-e" örök dilemmát. Mindenki azonnal ugrik megmenteni minket (ha kedvesen megkérjük rá), illetve mindenki elmegy mellettünk végignézve, ahogy cipeljük a babakocsit egyik kézzel és vezetjük a lépcsőn a gyereket a másik kézzel (ha már elfáradtunk a barátkozásban).

Előfordulnak extrém kalandok is.
Múltkor egy kávézóba mentünk barátnőzni, két mami az egy évesekkel. Hosszú lépcső vezetett lefelé. Ketten is ugrottak, így mindegyikünkre jutott egy szuper lovag. Felfelé jövet én vagánykodni akartam. L.t kivettem a babakocsiból, egyik kezét fogtam, hogy gyakorolhassa a lépcsőzést, ő ment előttem, másik kezemmel ugrattam a babakocsit mögöttünk felfelé. Aztán egyszer csak megakadtunk, mert L. megunta az önállóságot, térdre borult. Felvenni nem tudtam, mert a másik kezemben a babakocsi. A kocsit meg már félig felugrattam, a lépcsőn állt két keréken... A pincér kedvesen mosolyogva elindult felénk: azt gondolta megoldjuk. Én is... 

Anya, tanulás közben

Miért is panaszkodnék, hogy nehéz tanulni nyaralás közben két babával?

Néha egész hatékony. A legjobb ötletek akkor jutnak eszembe, mikor a hintaágyon fekszem, L.vel a hasamon. Csak kicsit macerás lejegyzetelni. Pedig fontos lenne, mert a memóriám most elég alacsony szinten működik.

Szórakoztató is. Mikor hallgatom a videót, L. megy kifelé a kertbe, megijedek, hogy mezítláb van... De közben már magára aggatott egy félpár szandált. Kinn pedig Apa azzal fogad, hogy kislányom kisautósat játszik egy elég passzív, rikítóan fényes bogárral. Már napok óta itt hever a terasz szélén. Most mellette fekszik kiterítve egy lepke is. Vigyáznom kell a lányommal :-) A málnámat is mindenképp távol kell tartanom tőle, nehogy hozzányúljon kézmosás előtt a bogaras kezével!! :-). Apa szerint nem fogja meg a málnát, esetleg beletesz valamit.....

Forest office

Anya tanulni szeretne

Kreatív hobbihoz jól jön a marketing ismeret, online tanfolyam formájában. Erről akkor se szeretnék lemaradni, ha épp nyaralunk! A teraszon jegyzetelek bőszen.

A leckéket letölteni nem mindig sikerül, mert a Dunakanyarnál se mindennapos a wifi (mi előbb tudtuk meg, hogy van a könyvtárban, mint a főtéri boltosok), a mobilomat meg nemrég leejtettem a fülem alól a betonra egy babakocsit tologatós telefonálás közben. Szóval vannak technikai bonyodalmak.

De a tanfolyamon jár az eszem. Megtanultam, minden ötletet írjunk le valahova. Most babás nyaraláson alig látom a netbookom, a kölcsön mobilra nem írok jegyzetet, így cetliket írogatok. Ezek meg veszélyben vannak, a babák bármikor széthordják.

Egyszer végre nekiülök, előszedem a cetliket, hogy a gépbe is be legyen írva.

L közben eszik mellettem, csupa barackpép, beszaladok papírtörlőért a teraszról, gyorsan vissza, hol a papír?????? Apa: de hát már úgyis leírtad. De nem, még csak a felénél tartok! Apa humorizál, ott a faágon (veszettül fúj a szél, készül a vihar).

Nem sokat téved. Meglátja az erdő mellett, egy szűk folyosón a ház mögött, tele avarral, bogarakkal, száz éves kosszal... de már repülök is be érte, semmi veszély nem érdekel :-) , felkapom és nagyon gyorsan kimászom!

A szent marketing terv végül bekerül a számítógépbe!

Kombino röltexszel, hajóval

(téli történet)

Hónapokon át komolyan megfordult a fejemben a következő két dolog:
- szivacsot vennék a textilbaba készítéshez
- elmennék egy röltexbe szép csipkeszalagot venni, hogy több kedvem legyen a varráshoz

Segítséget nem kérhetek, nem éri meg ilyesmire elpazarolni. (Ez egy másik: mamák túléléséhez kötelező személyiségfejlesztő blog témája lehetne... )
Csak meg tudjuk csinálni egyedül (vagyis hármasban)!

Aznap le kell mennünk épp a megállóba egy nemez tündérkéért, amit interneten vettem. L a hátamra van kötve, F.t a könnyű babakocsiban tolom. Míg beszélgetünk a tündér-készítővel, F végignéz jó pár érkező villamost, megjön a kedve, hogy fel is szálljunk. Végül is mehetünk egy kört. A 6-os az egyetlen bababarát jármű, mindig alacsony padlós. Menjünk át Pestre. És... itt hirtelen eszembe jut, hogy akár ma el is juthatnék egy röltexbe! (Időnként eszembe jut. Aztán elmúlik.)

Odasétálunk, 10-kor nyit, 55 van, várunk fél percet, de látszik, hogy nem fog működni, mert épp F nagyon nyűgős. Nem baj, továbbmegyünk a Dunapartra, megnézzük a hajókat. Jön is hamar egy bkv-s hajó. Hirtelen kalandvágyam támad, felszállunk rá hármasban, nem kell nagyot ugratni a babakocsival, nem potyogunk be a Dunába se . F.t érdekli a hajókázást, nekem is tetszik. Persze nem merem kiszedni L.t a kenguruból, mert fel nem bírom kötni újra a télikabátra. Otthon sikerült a hátamra felvarázsolni, fotelban ülve, tükörrel ellenőrizve. (Kabát időszakban elég macerás művelet, nem tudom forgatni magamon a kengurut, így egyből a hátamra kell felpakolni a gyereket.)

Hazafelé L végül végigüvölti a villamos utat, de ez már nem gond, bonyolult kaland volt, ennyi macerát beleszámoltam.

Mindjárt hazaérünk. És ennyi esemény után még mindig csak dél van. Mi jön még? 

Szabadidő baba mellett, honnan

Ha kreatív munkára is szeretnénk időt hagyni (téli hangulatban):

Anyukának már sose lesz olyan érzése, hogy valamit befejezett. Se olyan, hogy rendet csinált és kitakarított. Így ki kell találni azt a rendszert, ami miatt mégis megkapjuk ennek az illúzióját.

"Rend van"!!! ? !!!

A ruhák között: 
- Négyünk cipője az előszoba területére esik.
- Utóbbi egy hónapban használt gyerek pulcsi, nadrág a szobában egy doboz tetejére dobálva. Enyém egy székre.
Sétából érkezés, csoportos vetkőzés után:
- Az előszoba küszöb egyik oldalán tornyosulnak a kabátok és sapkák, másik oldalon a pulcsik és nadrágok. Semmi káosz, nem keverednek egymással! A küszöb szigorúan elválasztja őket. 
(Estére azért a kabátok felkerülnek a fogasra, sapkák, sálak alájuk feltornyozva.)

Konyhában:
- Mikor az asztalról lesöpörtem a morzsát (nem, nem mosom le szivaccsal!), és már csak 6 gyerekpohár, gyógyszerek, papírtörlő, kekszmaradékos müzlis tál és 1-2 megrágcsált zsömle van rajta felhalmozva (zsömle bezacskózva!).

Ebéd után több fokozatban történik a káosz eltakarítása.
- Hűtőbe a megmaradt kaja.
Akár órákkal később (altatástól függően):
- Mosatlan eltüntetése az asztalról.
Apa érkezése előtt, hogy ne sokkoljuk:
- Mosogatógépbe pakolás.
Mit csinál, akinek nincs mosogatógépe!!!!! Mostanában kétszer indítom el egy nap. Így csak napi pár óra a konyhai munka (a főzésen kívül). A söprés a rendmániásoknak való.

Takarítás:
Mikor egy anya sorstárs mesélte, hogy ő már nem takarít, kicsit mosolyogtam, milyen laza hozzáállás. Akkor még minden héten porszívóztunk. Aztán az enyém is abbahagyta a mászást.... 

A játékok:
Azt még ki kell találni. Mikor nincs más dolgunk (de inkább van  ), akkor a nagy részük estig bekerül a helyére (ilyen napokon többször is, ki, be, ki, be). Ha nem kerül be, egy hét után már kifejezetten óriási kihívás rendszerezni őket.

Meg ne kérdezze senki, hogy engem ez nem zavar-e! :-))
Amúgy meg nem, mert a szemünk teljesen át tud állni. Látom, hogy megvan a rend, amit annak hívok. Mi kéne még 
A rongylady babáimból pedig már 4 is elkészült!! :-)

Kisvasút, ebéd összeférhetetlenség, szopi bárhol bármikor

(nosztalgia történet, pár hónapos L.vel)

Meg akarjuk mutatni F.nek a kisvasutat. A végállomásról majd vissza kell buszozni a kocsiig. Hosszú program, utána F.nek korán kell ebédelni, aztán aludni, alvás jobb lenne otthon.
Apa gyógyszer miatt későn ebédelhet csak (mikor F már alszik...)

Végiggondolni fölösleges, milyen változatok vannak, úgyse vagyunk elég kreatívak a valósághoz , ráadásul nincs is mikor gondolkodni, meg kedvünk-erőnk sincs hozzá...
Nosztalgiázhatnánk egy ismerős pasaréti étteremben, és érkezéstől függően előtte együtt villamosozunk a kocsiért, vagy ha már késő, Apa bkv-zik L.vel, mi meg előre beülünk enni F.vel.
Esetleg, ha nagyon elúszunk, csak megnézzük a vasutat es fel sem ülünk :)))

F nagyon korán ébred... így is elúszunk. De csak kicsit.
Kisvasútra kéne egy 12-es karika... F ijedten üldögél, baromi hangosan sípol a vonat, én is megijedek tőle , az alagútban meg pláne összerezdül.
De azért jó mulatság.

Hosszúra nyúlik a vonatozás, beülünk a végállomáson abba a büfé-étterembe, ami pár éve se volt tökéletes, viszont jó drága. Mindegy. Ez van kéznél.
F időben kap ebédet az ölemben ülve (csak bepréselős etetőszék van), én utána megeszem a megmaradt levest. Aztán míg szoptatom L.t a sarokban elbújva, Apa eteti F.t az én rizsemmel. Aztán én eszem, közben F haverkodik egy jégkrémes kisfiúval meg a helyi macskával (kis nyugi). Várunk 1-ig, Apa ehet. Aztán indulás haza, F már a fogaskerekűn bealszik. Ülő kocsi, fejtámasz nélkül, így fejjel előre begömbölyödve alszik, nekem ettől hetekig fájna a nyakam...
Leszállunk, leülök egy padra, míg Apa villamosozik a kocsiért.
Idilli családi élet a város közepén: ülök a padon a fák lombja alatt, F alszik mellettem babakocsiban, L pedig dszkréten szopizik......

Flow élmény kell mindenkinek (?!)

Flow élmény kell mindenkinek - szeretünk teljesen belemerülni valamibe. Folyamatos odafigyelés kell a gyereknek. Ez az aktuális paradoxonom.

Az történt, hogy 2 nap alatt megvarrtam egy pucér rongyhölgyet. Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt lesz meg egy új baba a szabásmintából, géppel varrva. (Az első rongyhölgyet rengeteg héten át varrtam kézzel, folyamatosan csiszolva a szabásmintán.) 

Nagyon jólesett, hogy lett egy új hölgy, de közben kimaradtam mindenből, ami a varráson kívül esik. 

Nem szabad még ekkora gyerekekkel túlságosan visszatérni a régi életünkbe. Az egy dolog, hogy nehéz onnan visszajönni a folyamatos ugráltatásba. De ez valahogy nem természetes állapot, irreális ez a nagy szabadság, így valami rossz érzés marad utána. Hiába jön ki szerencsésen, hogy végig vigyáz valaki helyettem a 2 gyerekre, enni is ad nekik valaki, a pelenkázás is megoldódik. (Mellesleg ilyenkor tűnik fel, mennyi dolgot csinálok a háttérben, levágom a körmüket, hajukat, elteszem a kinőtt ruhát, beadom a vitamint, kiszedem a kajamaradékot a babaszékből, elrakom a szúrós cuccokat, amiket F előhalászott valahonnan, ezek úgyis mind engem várnak). De már nem vagyok képes felfüggeszteni az anyukaságot hosszú időre. Összenőttünk, ez van!

Megint a szokásos anya kihívás: az aránytanulás. Már végre megtanultam beosztani a szénhidrátot, a nagymama segítséget, a gyerek sétáját az én pihenésemmel, a saját időmet a gyerek igényeivel, a régi barátokkal kapcsolattartás megmaradt foszlányait, a főzés és kajarendelés arányát, a babakészítés-tervezés-blog témagyűjtés-bejegyzés szerkesztgetése között elosztott időt... Mindig jön egy következő!!! (Anyuka ha elrontja az arányt, azonnal és keményen megkapja a visszajelzést!) Szóval lehet kis egyedüllétet szervezni, vagy a gyerekhez kell hangolni a hosszabbat.

Azaz: úgy kell valamibe agyilag teljesen belemerülni, hogy bármikor abba tudjuk hagyni, a gyerek igénye szerint :-)))) 

Szép kihívások! Azért nem olyan lehetetlen. Pl. Apa megérkezése előtt kell blogbejegyzést fogalmazni, így legkésőbb ő kirángat minket a nagy belemélyedésből, mert vacsorázni szeretne. Amíg meg bele nem jövök, lehet bámulni a díszcseresznyét, azt gyorsan abba lehet hagyni.

Ui:
És bár ennek a blogbejegyzésnek a megírása nem tartozik a flow élmények közé - gondoltam, de kiderült, hogy mégis, így írás végén kiszellőztettem a szénné égett spenótot.

Nyaralunk!

Kevés változás történt a 2 évvel ezelőtti baba cucc listán. 

Már halvány emlékem sincs arról az állapotomról, mikor egyetlen pár hónapos gyerekkel elutaztunk, és elképzelni se bírtam, hogy hagyományos listát készítsek, számítógépet lássak. Ezért lettek rajzok.

Idén 3 új tétel került a listára a 3 évesnek. Szerintem beszédesek:

- fésű

- ragtapasz

- wc szűkítő

Baba varrás fűnyíróval

Úgy terveztem, a közelgő alvásidőben végre kiszabom a 2 félkész baba kezeit, lábait. Ha lehet, még össze is varrom, kitömöm. Szeretném már, ha végre elkészülnének.

"Öeeee öeeeee öeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!"

Mondja F. őrült nagy hangerőre hangosítva aztán visszahalkul, üvölt majd halkít.

"Lenyírom a füvet" - teszi hozzá lelkesen és a parkettán huzigálja a porszívó fejét.

Szerintem örülök, ha a vörös hajú hölgy testét kiszabom ma.....

Egyiptomi kollekció Anasztáziának

Négy ruhadarab, többféle felkötési móddal.

Részletek a rongylady.blogspot.com oldalamon.

Őrült kaland, metróval

Ma (a 6. betegen bezárt héten) extrém kaland elé néztünk F-vel. Meg kell mutatnunk a pöttyeit a Heim Pálban, a Nagyvárad téren. Lejtőn le, villamos, metró... 

Utóbbi 3 évben egyszer ültem metrón, egyedül, és 40 év belvárosban lakás után nagyon vicces élmény volt érezni, hogy ez nekem most konkrétan stresszélmény a nagy terhességes-kisbabázós-csak a nyugi környéken sétálgatós belassulás után. Valóban hangos, minden gyors, és nagy a tömeg. Eddig fel se tűnt 

Ennél már csak az volt még viccesebb, hogy bár gyerekkorom óta kívülről fújtam az összes metrómegállót mindhárom vonalon (na jó, a 3-as két végén már kisebb gondolkodással), laktunk a Kálvin térnél és Anyuék az Iparművészeti múzeumnál.
Ismerős pedig a Leonardo u-ban lakik, ahol mikor leparkoltunk sötétben a brutálisan kihalt, szétdúlt telek mellett és épp gondolkodtam, meglesz-e hazafelé a kocsi, hirtelen megláttam a szuper Corvin negyedet a sarkon túl, jót mosolyogtam is rajta, hogy akkor minden rendben, ugye.
Most viszont zavarba jöttem a Corvin negyed megállónál, hogy ez most hogy viszonyul a Nagyvárad térhez? Először arra jutottam, hogy a Klinikákat nevezték át, aztán pár óra múlva, hogy lett egy új megálló, és csak Anyukám világosított fel itthon, hogy egyik sem 

Jó, semmi gond.
A kaland úgyis F-nek járt eredetileg, utazott villamoson, metrón kétszer, és még buszon is. Élőben hallott mexikói zenekart. És simán kibírt 2 óra várakozást a rendelőben. Kapott krémet a pöttyökre. Ráadásul a doktornő zárójelben megjegyezte, míg átvettem a papírt, hogy mit csináljak az én romosra harcolt kezemmel, ami 3. éve megoldatlan probléma.

Szólítsatok Altermaminak!

Follow my blog with Bloglovin

Anya identitás

Először azt értettem meg, miért a gyerek fotóját teszik fel az anyák magukról. Még ha a tükörbe néznek, akkor is a kölyök fejét látják. A saját fejük helyén. Ahogy a nyakukból lóg vagy a fotelből felugrál. (Le se tudnák többé fotózni magukat  )

Ha a lánykori nevét megtartotta eddig Anya, a gyerekorvosnál válik semmivé (ha telefonál, a gyerek vezetéknevét mondja, kedves anyuka: H. anyukavagyok), a játszótéren meg már csak F és L anyukája leszek.
Amin viszont már kiakadtam: a gyógyszertárban a számlánál arrébb klikkeltek, a vezetéknevünk megrövidült, "né" lettem (ja, nem ezen akadtam ki, eddig még belefért!  ), viszont a (!) a keresztnevemet is lecserélték! Azért legyen valahol elég!! Ha már VAN nevem, legalább adják vissza az enyémet!

Amúgy én ismerkedéskor direkt meg szoktam kérdezni a mama nevét is 

Együtt babázunk, rohanással, cipővel, szerelővel

Barátnőmnek 1 éves a lánya, nekem is van egy ilyenem, menjünk világgá együtt!
Egy kicsit túl kalandosra is sikerül...

F-t elviszem a bölcsibe kismotorral (heti 2x). Sok a nyávogás ébredéskor, így elfelejtem feltenni a rapid húslevest meg a rizst.
Mikor hazaérek, gyors reggeli közben kapkodva pótolom, de már sokra nem jutok vele, a hús megvár a forró vízben, a rizs utolsó 3 percét még Apára sózom, és már totál késésben repülünk lefelé a babakocsival, szembetalálkozunk egy bölcsis mamival, a lejtő közepéig elkísér minket, az alján vesszük észre, hogy leesett a cipő... (ebben a lábméretben örüljünk, ha csak egy számmal nagyobb). Majd megoldjuk, egyelőre a kesztyűm is jó lesz a lábára, most rohanni kell.
Csoda folytán időben odaérünk.

Mamik, babák jól mulatnak, beülünk egy bababarát cukrászdába, sok játékkal, kávéval, tortával.

A villamoson hazafelé rám csörög a szerelő, hogy beugrana egy alkatrésszel, amit hetek óta szervezünk, hogy eljusson hozzám.

Buszozás kimarad, gyalog kell felmenni a dombra, hátha szembejön a cipő. Nézek jobbra, nézek balra..., a lejtő közepén van egy zöldséges, hátha tud valamit.
Persze, lenn a lejtő alján látott egy ilyet a postaládára felrakva. És akkor olyat csinálok, amit azonnal megbánok.
Vigyázol addig az alvó babára?
(2. gyerek, tuti nem lopja el a zöldséges, fel se ébred.) Azért az utat villámgyorsan rohanom végig, nem biztos, hogy kevésbé fáradok el, mintha le- meg felcipeltem volna a babakocsit még egyszer. Megvan a cipő is.

Szaladunk tovább a bölcsibe, 12-kor már alszanak a többiek, nagyon ciki utolsó percben érkezni. Meglátom a szerelő kocsiját, aki már a kapuban vár minket. Áááááááááá.... Már mindegy, a bölcsibe oda kell érnünk. Gyorsan fordulunk, rohanunk oda-vissza.... vissza kevésbé, mert épp szülinapja van egy bölcsisnek, megvárjuk, míg betortáznak.

A szerelő jófej, de szerintem ő se jár rosszul a sok várakozással, mert elég magasra csúszik a munkadíj.

Közben megcsinálom a leves rugalmas változatát: a zöldség gyorsan megfő benne, a hús meg jó lesz majd valamikor 

Kaland megvolt!!

Erkélyen homokozós

Már 6. hete beteg volt a család. De kit érdekel!


1. Egy márciusi napon a játszótér beköltözött a lakásba (erkélyre). 2 lázas és 3 füles - kardigán és sapka nélkül a 30 fokban, itt nálunk annyi volt. Homok helyett lett virágföld is. 
Csak szegény elültetett avokádó magok jártak rosszul. Velük már senki se törődött.

2. A betegszabi alatt elkészült az első 3d hölgyem, textilből, ruhástul. Mindjárt felrakom a fotót róla is! 

Alterbabáim 2d-ben - az én kedvenceim a bolondbabák

Rajtam kívül kisfiam is rajong értük, így már két embernek tetszenek Leírhatatlan az a csodálat, ahogy a kezébe emeli, rám néz és büszkén mosolyogva mondja, hogy Anya varrta! Jófej gyerek.

Nyugi ebéd a viharos utáni nap

Csak rapid húslevest ne! És nekiállok inkább pucolni két répát meg egy karalábét kb. a reggelim közepe-vége felé. (Úgyis egész reggeli alatt fel-le ugrálok a késért a lekvárhoz, amit mégis enne F, miután 10 percig úgy tűnt, nem reggelizik semmit. Meg a kiskanálért, mert be kell adni a vitamint. Meg a teaforralóért, mert a teáról ma teljesen megfeledkeztem.)

F-ről egyszer kiderült véletlenül, hogy a szaftos tésztán és a fasírton kívül a spenót is fel bírja kelteni az érdeklődését. Így mára (a tegnapi ebéd botrány utánra) szaftos tésztát (!) és (!) spenótot terveztem. Meg estére padlizsánkrémet. A pihenőnapok úgyse jönnek össze 

Ébredés után éreztem, utolsó esély. Ha most végiggondolom a sorrendet, megúszhatok pár koszos lábast és rengeteg időt, így kitaláltam, hogy mikor melyik lábasba rakom a paradicsom, az újhagyma és a fokhagyma mekkora részét, mit teszek még hozzá, hogy pont kijöjjön belőle:
- tésztára szaft a gyerekeknek,
- padlizsánkrém
- sőt még egy spenót is.
Aztán felkeltünk, és azonnal megkívántam egy paradicsomos-hagymás rántottát, így majdnem dőlt az egész tervezés 
(Ez nem is vicces, két gyerek közt pattogásban ilyen hosszú gondolatmenet még matekos múlttal is extra teljesítmény  )

A leves már főtt, a tésztához melegedett a víz és csak a spenót volt teljesen hátra, na meg persze a padlizsán sütése, mikor L úgy döntött, hogy mostantól rajtam fog lógni. Már kiabált a szobában, de a tésztát gyorsan felraktam és végigpörgettem, hogy a spenót meg a padlizsán fog akkor mégis kimaradni. Kár, mikor végre ettünk volna valami MÁST.
Aztán bementem, ölembe vettem L-t, leültünk F mellé, aki épp a kisvakond összesre kapott engedélyt (5. hét betegszabin már mindent szabad, mármint anyának, engedékenykedni). Aztán megnyugodtunk, egy plüss baba segítségével mégis sikerült leráznom L-t, kiszabadultam a konyhába, darabolni kezdtem a fokhagymát, de még nem vágtam fel mind, mikor újra kezdődött a nyüszögés. A kenguruzás elég kellemetlen a konyhai ugrabugra közben, de legalább nem kellett mindent félbehagyni, megcsináltuk.
(Egy ideje nem hordom kenguruban a gyereket, inkább gerincjógára járok, egyedül, 50-es nőkkel  )

Végül F evett ebédre spenótot is, levest senki, L már nem is tudom, mit, mert közben valamit pakolásztam.
Kis szépséghiba, hogy ebéd után egy órával egyik az ölemben, másik mellettem ülve rágcsált el egy fél kiflit. De a főzőcske ettől eltekintve eredményesnek, kiegyensúlyozottnak, és legfőképpen csöndesnek volt mondható.

Nagypapa esete a 24 órás bébiszitteléssel

Egy anyuka mesélte, hogy elutaznak végre(!) kettesben(!) a párjával. (Neki már régóta tart ez a babázós történet  )
Az 1 évesre a nagypapa vigyáz(!) 5 napig 24 órában(!) Egyedül(!!!)
Rögtön mondtam, adja meg neki a számom! Kötelességemnek éreztem ennyire megmenteni , máskor is összejárunk a gyerekekkel.

Kíváncsian és kicsit gonoszul is vártam, mikor hív fel a nagypapa. Nem voltam túl optimista. De egy férfi persze hős is és ki akarja bírni az extrém kihívást. Csak 2. reggel hívott fel...

Nagyon aranyos volt, annyira ismerős mondatok jöttek ki a telefonból. (Már az is megkönnyebbülés, hogy egy felnőtt ember hangját hallja). Úgy megsajnáltam! És egész héten tényleg hősies is volt meg ügyes. És pont azokról beszélgettünk, amikről a lányával szoktunk.....  (túlélésről)
Tudtam, nem én vagyok egyedül marslakó, de már azt is tudom, hogy ez az egész 24 órázás kortól, nemtől független katasztrófa. (Ha csak 20 óra lenne...! )
Ha engem kérdeznek, a kismama depresszió sem betegség, hanem helyzet:
bárki kipróbálhatja. Kérjen kölcsön egy babát 3 napra, és ne találkozzon ismerőssel. Elég, ha eteti. Városba kimenni szabad - nem ígérem, hogy attól könnyebb lesz! 

Vihar

Fél 2. Elaludtak. Kimerültek az órákon át tartó hisztiben. Fél 12-kor kezdődött.

Akartunk menni játszótérre, nem kis vállalkozás hárman betegen. Végül rossz idő lett. Már lelkiismeret-furdalásom sincs, ha nem megyünk ki, ez az 5. hét, amit valamelyikünk betegen tölt. Főznöm se kellett, pont mindenből maradt tegnapról. F mese dvd-t rendelt, eddig 4 részt lehetett nézni, ma az egész dvd-t (nincs lelkiismeret-furdalásom, 5. hét.....) Két gyerek a kanapén, mesét néz, tetszik nekik. Varrom a babámhoz a ruhát, elkészül, kár, hogy pocsék anyagból, majd újracsinálom. Mindenki szuper jól érzi magát.

Ebédidő. Éhesek vagytok?
Veszélyes, ha egyszerre vonulunk ki, de nem volt kedvem előre összekészíteni a kaját, sőt, belegondolni se volt hangulatom, miből mennyi maradt. Ma pihenőnap van, vagy mi.

A stressz a gyerek mellett állandó, csak azt dönthetjük el, legyünk-e túl rajta hamar (reggel fárasztóan sok időt töltök a konyhában), vagy robbanjon a botrány, mikor akar. Hát, most egész sokáig megvoltunk nélküle. Mindjárt robban...

Kevés a levestészta, mind F kapja. L-nek jó lesz husi a levesbe, ő még mindent megeszik. Azért jobb a biztonság, míg melegítem a leveseket (L már hangosan magyaráz, hogy enni akar), felteszek még tésztát főzni. A csigával mindig baja van F-nek, hogy nehezen találja bele a kanálba. Úgyis elfogyott, főzök betűtésztát. F már nyöszörög, Anya ne főzz!!! (gondolom azt jelenti, hogy nincs kedve kivárni a főzést, aztán, míg kihűtöm). Elfogy a tésztája, adom a betűtésztát. Itt tör ki az első botrány. Nem ismeri. Egész ebédidő alatt, neeeeeeeeeeeem aaaa kaaa rok betűűű tésztáááát! Ma fáradt vagyok a frappáns megoldásokhoz, megmutatom a lehetséges 3-féle tésztát, melyiket kéred?, felteszem főzni azt is (csak 7 perces), közben végig nyafogás, hogy az nem jó, ez úgy nem jó, semmi sem jó. Végül megeszi a tésztát üresen (lelkiismeret-furdalás, minek  , a szakszót mindenki ismeri: szaranya). Nagypapa ránk csörög, beszélünk, közben fél agyammal odáig jutok, ha levest adok L-nek, azért is nyüszög, ha húst, azért is. Mutatja, hogy kiszállna már a székből, de várjatok, Anya is eszik, addig maradjatok nyugton még egy kicsit.

A kihűlt levesemmel veszem be a négyféle kapszulát, amit a kikészült gyomromra szedek.

Itt kihagyott az agyam, már nem tudom hogy, de oda kerülünk, hogy L üvölt. Folyamatosan dől az orra, kiporszívózom ebéd után, és míg kimosom a csövet, nem cipelem a nyakamban, hanem lerakom az óriási plüssmacira. Ettől általában abbamarad az üvöltés 1 percre. Most nem. Mire felveszem, úgy felbosszantja magát, annyit bőg, hogy jobban szörcsög, mint előtte.

Itt megint valami kimaradt, túlélési ösztön, már egy óra után törlődik a memória, ki csodálkozik ezek után a "vissza fogod sírni" megjegyzésen, amit sok-sok év után mondanak az ex-sorstársak. Az tuti, hogy mind a kettő üvölt teljes hangerővel. De hogy mikor, milyen sorrendben és mennyi ideig... Azt hiszem, én ma nem üvöltöttem, mert tegnap már megvolt és most épp jókislány vagyok. Különben is mindjárt jó lesz: alszanak, kisütött a nap, és kezdődik a minimum 1, de akár 3 órás szabadidőm. Végre kávét is ihattam. Sőt, jövő héten újra pörgés.

De ezt a sokkot előbb ki kell aludni. Mert ilyen gyorsan még én se tudok váltani. Kell 2 óra, mire újra hiszti-tűrő-anyává válok.

Túlélő történetek, gyerekorvosnál

Lázmérővel a hónom alatt fürdővizet csinálni a gyerekeknek, előtte kimosni a kádat, nem is olyan nagy dolog.
Lázasan a gyerek hőmérsékletét megállapítani tapintással már sokkal macerásabb (ha hőmérővel inzultálom, hangosan sikít), pláne éjjel lázasan felugrálni hozzájuk. De "szerencsénk" volt, pont tudtam, hogy 38 fokos vagyok, a gyerek melegebb, Apa szerint is, kellett a kúp (attól is volt sikítás, de így rövidebb).

Apa mindig aggódik, hogy fáj nekik az orrszívózás, azért üvöltik végig. Pedig a gyerekek fájdalom-üvöltés összefüggése elég rapszodikus.

A doktornőhöz elmenni kettővel egy rémálom, nagymamás segítséggel is. A picit oltást kap, beviszem őt először. Asztalra fektetéskor már kiabál. Belenéznek a fülébe. Áááá. A szájába, ááááááááááááááá (nem, nem úgy "á", hogy kitátja  ). Megmérik a hosszát, innen már világkatasztrófa. Súlyát már inkább csak én mondom. Vetkőztetés. Lefogás, na azt már nem írom le, hárman se győzzük. Doktornő elmutogatja, hogy előbb vigyem ki, majd ha visszajöttem, megbeszéljük. De előbb behozom a másik gyereket, ő kicsit halkabb, mióta érti, hogy csak megkukucskál! Attól még üvölt. Teljesen leharcolva leülök a már csöndes gyerekkel. Onnan már csak memorizálni kell a doktornőt. Aztán hazafelé feltolni őket a dombra.