Kreativitás még kicsit másképp (2/1)

Nosztalgiázás
Szülés után 1. nap egyedül 2 gyerekkel (a nagy másfél éves):

10 óraira F befalt rengeteg kölesgolyót. Most a hófehérkével és egy törpével ébresztgeti L.t a mózesben. Sikerült 

Ebéd:
F etetőbe, L mózesben mellé.
- F, kérsz tésztát? (hideg mintadarab).
Tetszik neki. Kap melegen, rá joghurt. Eszi egyedül, néha adjam én (közben L sír, asztalnál ülve szoptatom, másik kezemmel villázom a tésztát F szájába). F hamar ráun, valami nagyon kellene még neki.
- Husi?
L vissza a mózesbe. Amíg nem bőg, melegítek saját tányérba fél csirkecombot, kis tésztát, rizst is, legyen miből kunyerálni F.nek. A husi tőlem kell, nem az, amit neki daraboltam. Így kicsit macerásabb, egy kézzel (mert L megint sírt, így épp újabb szoptatás kezdődött) villázom a csontról a húsdarabokat, néha csempészek hozzá a feldaraboltból is a tányérjáról. Tőlem kell rizs meg tészta is.

Eredmény: ketten eszünk fél combot. L végre rám alszik. F kb. jóllakik.

Ja, és hogy éééééén hogy vagyok?  Elmegy. Bánatomra, hogy nem ettem túl magam, egy kis csoki segít. Egy kakaó jó lett volna még, na de akkor jöjjön az altatás!

(folyt. köv.)