Alacsony padlós busz?? Az csak a mesében van.
Kitaláltuk, hogy felmegyünk busszal a Libegőhöz. Néztük a megállóban a menetrendet: az alacsony padlósra egy órát kellett csak várni. Nem vártuk meg...
Másik alkalommal a nyári forróságban másik busz jött: "Az alacsony padlóst sajnos szervizelik. Valószínűleg a következőt is."
Ha mégis sikerül kifogni, fel-leszálláskor jó ha a lábunk be van készítve a babakocsi alá, hogy áthidalja a távolságot az alacsony padló és a járda között, ha úgy alakul.
A lépcsőknek központi szerepe van Anyuka életében, hozzájuk kell optimalizálni mindent. Ha nem akarom megemelni magam, vannak kihívások. Közben egy nap alatt kinyomoztuk a "segítenek-e" örök dilemmát. Mindenki azonnal ugrik megmenteni minket (ha kedvesen megkérjük rá), illetve mindenki elmegy mellettünk végignézve, ahogy cipeljük a babakocsit egyik kézzel és vezetjük a lépcsőn a gyereket a másik kézzel (ha már elfáradtunk a barátkozásban).
Előfordulnak extrém kalandok is.
Múltkor egy kávézóba mentünk barátnőzni, két mami az egy évesekkel. Hosszú lépcső vezetett lefelé. Ketten is ugrottak, így mindegyikünkre jutott egy szuper lovag. Felfelé jövet én vagánykodni akartam. L.t kivettem a babakocsiból, egyik kezét fogtam, hogy gyakorolhassa a lépcsőzést, ő ment előttem, másik kezemmel ugrattam a babakocsit mögöttünk felfelé. Aztán egyszer csak megakadtunk, mert L. megunta az önállóságot, térdre borult. Felvenni nem tudtam, mert a másik kezemben a babakocsi. A kocsit meg már félig felugrattam, a lépcsőn állt két keréken... A pincér kedvesen mosolyogva elindult felénk: azt gondolta megoldjuk. Én is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése