Mikor picik voltak, bepréseltem őket a vízszintes babakocsiba. L. feküdt benne, F. meg elől ült a lábait lóbálva. (Néha L. kicsit meglökdöste a lábával.) Aztán egyszer L. hirtelen felült a kocsiban a séta kellős közepén. Akkor leszoktunk erről
Három év alatt három hordozónk lett (egyik ajándék volt). Három babakocsink is van (egyik kölcsön). De valahogy egyikkel se működik. Bár ha nem jön szembe lépcső, F. elég aktív, vagy csak rövid lesz a séta...
Nagyon ajánlotta valaki a testvérfellépőt. Igaz, kétszer annyiba kerül, mint maga a babakocsi, de kiderült, a miénkre rá se lehet szerelni, túl könnyű a kocsi. A másik kocsinkra rászerelhető, de azt nem véletlenül hívjuk "a másiknak". Amúgy meg mindegy, mert F. a boltban nem volt hajlandó kipróbálni sem.
Akkor kérdezzünk!
Két mamával összefutottam másnap. Egyik egy átlagos méretű (egyszemélyes!) babakocsiba teszi be őket, a 4 éves ölébe a 8 hónapost. Testvérfellépőjük van, előfordult már, hogy használták.
Másik: a bevállalós mami, egyik gyerek biciklin, másik motoron. Brrr... Ezen gyorsan átugrottam, így se bírom őket összeterelni. (Közben azért befészkelte magát az agyamba a gondolat, hogy ezen is egyszer úgyis túl kell esni...)
Egy mama újra a vízszintes babakocsinkra szavaz. Ez a "harmadik" babakocsink . A kereke romos és brutális nehéz. F. ül elől, mint régen, lába kinn, L. mögötte, csak már ő is ül, belül. Kisebb akadályon már nem jutunk át vele. Még egy lépcsőfokon sem...ahhoz előbb ki kell szednem F.t. A játszótérre már így járunk. De máshová??
UI: A testvérfellépőre az Annapeti adta meg a kegyelemdöfést, nézd a rajzot :-))
(Kép: Bartos Erika: Anna és Peti sorozatának egyikéből való)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése