Kisvasút, ebéd összeférhetetlenség, szopi bárhol bármikor

(nosztalgia történet, pár hónapos L.vel)

Meg akarjuk mutatni F.nek a kisvasutat. A végállomásról majd vissza kell buszozni a kocsiig. Hosszú program, utána F.nek korán kell ebédelni, aztán aludni, alvás jobb lenne otthon.
Apa gyógyszer miatt későn ebédelhet csak (mikor F már alszik...)

Végiggondolni fölösleges, milyen változatok vannak, úgyse vagyunk elég kreatívak a valósághoz , ráadásul nincs is mikor gondolkodni, meg kedvünk-erőnk sincs hozzá...
Nosztalgiázhatnánk egy ismerős pasaréti étteremben, és érkezéstől függően előtte együtt villamosozunk a kocsiért, vagy ha már késő, Apa bkv-zik L.vel, mi meg előre beülünk enni F.vel.
Esetleg, ha nagyon elúszunk, csak megnézzük a vasutat es fel sem ülünk :)))

F nagyon korán ébred... így is elúszunk. De csak kicsit.
Kisvasútra kéne egy 12-es karika... F ijedten üldögél, baromi hangosan sípol a vonat, én is megijedek tőle , az alagútban meg pláne összerezdül.
De azért jó mulatság.

Hosszúra nyúlik a vonatozás, beülünk a végállomáson abba a büfé-étterembe, ami pár éve se volt tökéletes, viszont jó drága. Mindegy. Ez van kéznél.
F időben kap ebédet az ölemben ülve (csak bepréselős etetőszék van), én utána megeszem a megmaradt levest. Aztán míg szoptatom L.t a sarokban elbújva, Apa eteti F.t az én rizsemmel. Aztán én eszem, közben F haverkodik egy jégkrémes kisfiúval meg a helyi macskával (kis nyugi). Várunk 1-ig, Apa ehet. Aztán indulás haza, F már a fogaskerekűn bealszik. Ülő kocsi, fejtámasz nélkül, így fejjel előre begömbölyödve alszik, nekem ettől hetekig fájna a nyakam...
Leszállunk, leülök egy padra, míg Apa villamosozik a kocsiért.
Idilli családi élet a város közepén: ülök a padon a fák lombja alatt, F alszik mellettem babakocsiban, L pedig dszkréten szopizik......

Flow élmény kell mindenkinek (?!)

Flow élmény kell mindenkinek - szeretünk teljesen belemerülni valamibe. Folyamatos odafigyelés kell a gyereknek. Ez az aktuális paradoxonom.

Az történt, hogy 2 nap alatt megvarrtam egy pucér rongyhölgyet. Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt lesz meg egy új baba a szabásmintából, géppel varrva. (Az első rongyhölgyet rengeteg héten át varrtam kézzel, folyamatosan csiszolva a szabásmintán.) 

Nagyon jólesett, hogy lett egy új hölgy, de közben kimaradtam mindenből, ami a varráson kívül esik. 

Nem szabad még ekkora gyerekekkel túlságosan visszatérni a régi életünkbe. Az egy dolog, hogy nehéz onnan visszajönni a folyamatos ugráltatásba. De ez valahogy nem természetes állapot, irreális ez a nagy szabadság, így valami rossz érzés marad utána. Hiába jön ki szerencsésen, hogy végig vigyáz valaki helyettem a 2 gyerekre, enni is ad nekik valaki, a pelenkázás is megoldódik. (Mellesleg ilyenkor tűnik fel, mennyi dolgot csinálok a háttérben, levágom a körmüket, hajukat, elteszem a kinőtt ruhát, beadom a vitamint, kiszedem a kajamaradékot a babaszékből, elrakom a szúrós cuccokat, amiket F előhalászott valahonnan, ezek úgyis mind engem várnak). De már nem vagyok képes felfüggeszteni az anyukaságot hosszú időre. Összenőttünk, ez van!

Megint a szokásos anya kihívás: az aránytanulás. Már végre megtanultam beosztani a szénhidrátot, a nagymama segítséget, a gyerek sétáját az én pihenésemmel, a saját időmet a gyerek igényeivel, a régi barátokkal kapcsolattartás megmaradt foszlányait, a főzés és kajarendelés arányát, a babakészítés-tervezés-blog témagyűjtés-bejegyzés szerkesztgetése között elosztott időt... Mindig jön egy következő!!! (Anyuka ha elrontja az arányt, azonnal és keményen megkapja a visszajelzést!) Szóval lehet kis egyedüllétet szervezni, vagy a gyerekhez kell hangolni a hosszabbat.

Azaz: úgy kell valamibe agyilag teljesen belemerülni, hogy bármikor abba tudjuk hagyni, a gyerek igénye szerint :-)))) 

Szép kihívások! Azért nem olyan lehetetlen. Pl. Apa megérkezése előtt kell blogbejegyzést fogalmazni, így legkésőbb ő kirángat minket a nagy belemélyedésből, mert vacsorázni szeretne. Amíg meg bele nem jövök, lehet bámulni a díszcseresznyét, azt gyorsan abba lehet hagyni.

Ui:
És bár ennek a blogbejegyzésnek a megírása nem tartozik a flow élmények közé - gondoltam, de kiderült, hogy mégis, így írás végén kiszellőztettem a szénné égett spenótot.

Nyaralunk!

Kevés változás történt a 2 évvel ezelőtti baba cucc listán. 

Már halvány emlékem sincs arról az állapotomról, mikor egyetlen pár hónapos gyerekkel elutaztunk, és elképzelni se bírtam, hogy hagyományos listát készítsek, számítógépet lássak. Ezért lettek rajzok.

Idén 3 új tétel került a listára a 3 évesnek. Szerintem beszédesek:

- fésű

- ragtapasz

- wc szűkítő

Baba varrás fűnyíróval

Úgy terveztem, a közelgő alvásidőben végre kiszabom a 2 félkész baba kezeit, lábait. Ha lehet, még össze is varrom, kitömöm. Szeretném már, ha végre elkészülnének.

"Öeeee öeeeee öeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!"

Mondja F. őrült nagy hangerőre hangosítva aztán visszahalkul, üvölt majd halkít.

"Lenyírom a füvet" - teszi hozzá lelkesen és a parkettán huzigálja a porszívó fejét.

Szerintem örülök, ha a vörös hajú hölgy testét kiszabom ma.....

Egyiptomi kollekció Anasztáziának

Négy ruhadarab, többféle felkötési móddal.

Részletek a rongylady.blogspot.com oldalamon.

Őrült kaland, metróval

Ma (a 6. betegen bezárt héten) extrém kaland elé néztünk F-vel. Meg kell mutatnunk a pöttyeit a Heim Pálban, a Nagyvárad téren. Lejtőn le, villamos, metró... 

Utóbbi 3 évben egyszer ültem metrón, egyedül, és 40 év belvárosban lakás után nagyon vicces élmény volt érezni, hogy ez nekem most konkrétan stresszélmény a nagy terhességes-kisbabázós-csak a nyugi környéken sétálgatós belassulás után. Valóban hangos, minden gyors, és nagy a tömeg. Eddig fel se tűnt 

Ennél már csak az volt még viccesebb, hogy bár gyerekkorom óta kívülről fújtam az összes metrómegállót mindhárom vonalon (na jó, a 3-as két végén már kisebb gondolkodással), laktunk a Kálvin térnél és Anyuék az Iparművészeti múzeumnál.
Ismerős pedig a Leonardo u-ban lakik, ahol mikor leparkoltunk sötétben a brutálisan kihalt, szétdúlt telek mellett és épp gondolkodtam, meglesz-e hazafelé a kocsi, hirtelen megláttam a szuper Corvin negyedet a sarkon túl, jót mosolyogtam is rajta, hogy akkor minden rendben, ugye.
Most viszont zavarba jöttem a Corvin negyed megállónál, hogy ez most hogy viszonyul a Nagyvárad térhez? Először arra jutottam, hogy a Klinikákat nevezték át, aztán pár óra múlva, hogy lett egy új megálló, és csak Anyukám világosított fel itthon, hogy egyik sem 

Jó, semmi gond.
A kaland úgyis F-nek járt eredetileg, utazott villamoson, metrón kétszer, és még buszon is. Élőben hallott mexikói zenekart. És simán kibírt 2 óra várakozást a rendelőben. Kapott krémet a pöttyökre. Ráadásul a doktornő zárójelben megjegyezte, míg átvettem a papírt, hogy mit csináljak az én romosra harcolt kezemmel, ami 3. éve megoldatlan probléma.

Szólítsatok Altermaminak!

Follow my blog with Bloglovin

Anya identitás

Először azt értettem meg, miért a gyerek fotóját teszik fel az anyák magukról. Még ha a tükörbe néznek, akkor is a kölyök fejét látják. A saját fejük helyén. Ahogy a nyakukból lóg vagy a fotelből felugrál. (Le se tudnák többé fotózni magukat  )

Ha a lánykori nevét megtartotta eddig Anya, a gyerekorvosnál válik semmivé (ha telefonál, a gyerek vezetéknevét mondja, kedves anyuka: H. anyukavagyok), a játszótéren meg már csak F és L anyukája leszek.
Amin viszont már kiakadtam: a gyógyszertárban a számlánál arrébb klikkeltek, a vezetéknevünk megrövidült, "né" lettem (ja, nem ezen akadtam ki, eddig még belefért!  ), viszont a (!) a keresztnevemet is lecserélték! Azért legyen valahol elég!! Ha már VAN nevem, legalább adják vissza az enyémet!

Amúgy én ismerkedéskor direkt meg szoktam kérdezni a mama nevét is 

Együtt babázunk, rohanással, cipővel, szerelővel

Barátnőmnek 1 éves a lánya, nekem is van egy ilyenem, menjünk világgá együtt!
Egy kicsit túl kalandosra is sikerül...

F-t elviszem a bölcsibe kismotorral (heti 2x). Sok a nyávogás ébredéskor, így elfelejtem feltenni a rapid húslevest meg a rizst.
Mikor hazaérek, gyors reggeli közben kapkodva pótolom, de már sokra nem jutok vele, a hús megvár a forró vízben, a rizs utolsó 3 percét még Apára sózom, és már totál késésben repülünk lefelé a babakocsival, szembetalálkozunk egy bölcsis mamival, a lejtő közepéig elkísér minket, az alján vesszük észre, hogy leesett a cipő... (ebben a lábméretben örüljünk, ha csak egy számmal nagyobb). Majd megoldjuk, egyelőre a kesztyűm is jó lesz a lábára, most rohanni kell.
Csoda folytán időben odaérünk.

Mamik, babák jól mulatnak, beülünk egy bababarát cukrászdába, sok játékkal, kávéval, tortával.

A villamoson hazafelé rám csörög a szerelő, hogy beugrana egy alkatrésszel, amit hetek óta szervezünk, hogy eljusson hozzám.

Buszozás kimarad, gyalog kell felmenni a dombra, hátha szembejön a cipő. Nézek jobbra, nézek balra..., a lejtő közepén van egy zöldséges, hátha tud valamit.
Persze, lenn a lejtő alján látott egy ilyet a postaládára felrakva. És akkor olyat csinálok, amit azonnal megbánok.
Vigyázol addig az alvó babára?
(2. gyerek, tuti nem lopja el a zöldséges, fel se ébred.) Azért az utat villámgyorsan rohanom végig, nem biztos, hogy kevésbé fáradok el, mintha le- meg felcipeltem volna a babakocsit még egyszer. Megvan a cipő is.

Szaladunk tovább a bölcsibe, 12-kor már alszanak a többiek, nagyon ciki utolsó percben érkezni. Meglátom a szerelő kocsiját, aki már a kapuban vár minket. Áááááááááá.... Már mindegy, a bölcsibe oda kell érnünk. Gyorsan fordulunk, rohanunk oda-vissza.... vissza kevésbé, mert épp szülinapja van egy bölcsisnek, megvárjuk, míg betortáznak.

A szerelő jófej, de szerintem ő se jár rosszul a sok várakozással, mert elég magasra csúszik a munkadíj.

Közben megcsinálom a leves rugalmas változatát: a zöldség gyorsan megfő benne, a hús meg jó lesz majd valamikor 

Kaland megvolt!!

Erkélyen homokozós

Már 6. hete beteg volt a család. De kit érdekel!


1. Egy márciusi napon a játszótér beköltözött a lakásba (erkélyre). 2 lázas és 3 füles - kardigán és sapka nélkül a 30 fokban, itt nálunk annyi volt. Homok helyett lett virágföld is. 
Csak szegény elültetett avokádó magok jártak rosszul. Velük már senki se törődött.

2. A betegszabi alatt elkészült az első 3d hölgyem, textilből, ruhástul. Mindjárt felrakom a fotót róla is! 

Alterbabáim 2d-ben - az én kedvenceim a bolondbabák

Rajtam kívül kisfiam is rajong értük, így már két embernek tetszenek Leírhatatlan az a csodálat, ahogy a kezébe emeli, rám néz és büszkén mosolyogva mondja, hogy Anya varrta! Jófej gyerek.

Nyugi ebéd a viharos utáni nap

Csak rapid húslevest ne! És nekiállok inkább pucolni két répát meg egy karalábét kb. a reggelim közepe-vége felé. (Úgyis egész reggeli alatt fel-le ugrálok a késért a lekvárhoz, amit mégis enne F, miután 10 percig úgy tűnt, nem reggelizik semmit. Meg a kiskanálért, mert be kell adni a vitamint. Meg a teaforralóért, mert a teáról ma teljesen megfeledkeztem.)

F-ről egyszer kiderült véletlenül, hogy a szaftos tésztán és a fasírton kívül a spenót is fel bírja kelteni az érdeklődését. Így mára (a tegnapi ebéd botrány utánra) szaftos tésztát (!) és (!) spenótot terveztem. Meg estére padlizsánkrémet. A pihenőnapok úgyse jönnek össze 

Ébredés után éreztem, utolsó esély. Ha most végiggondolom a sorrendet, megúszhatok pár koszos lábast és rengeteg időt, így kitaláltam, hogy mikor melyik lábasba rakom a paradicsom, az újhagyma és a fokhagyma mekkora részét, mit teszek még hozzá, hogy pont kijöjjön belőle:
- tésztára szaft a gyerekeknek,
- padlizsánkrém
- sőt még egy spenót is.
Aztán felkeltünk, és azonnal megkívántam egy paradicsomos-hagymás rántottát, így majdnem dőlt az egész tervezés 
(Ez nem is vicces, két gyerek közt pattogásban ilyen hosszú gondolatmenet még matekos múlttal is extra teljesítmény  )

A leves már főtt, a tésztához melegedett a víz és csak a spenót volt teljesen hátra, na meg persze a padlizsán sütése, mikor L úgy döntött, hogy mostantól rajtam fog lógni. Már kiabált a szobában, de a tésztát gyorsan felraktam és végigpörgettem, hogy a spenót meg a padlizsán fog akkor mégis kimaradni. Kár, mikor végre ettünk volna valami MÁST.
Aztán bementem, ölembe vettem L-t, leültünk F mellé, aki épp a kisvakond összesre kapott engedélyt (5. hét betegszabin már mindent szabad, mármint anyának, engedékenykedni). Aztán megnyugodtunk, egy plüss baba segítségével mégis sikerült leráznom L-t, kiszabadultam a konyhába, darabolni kezdtem a fokhagymát, de még nem vágtam fel mind, mikor újra kezdődött a nyüszögés. A kenguruzás elég kellemetlen a konyhai ugrabugra közben, de legalább nem kellett mindent félbehagyni, megcsináltuk.
(Egy ideje nem hordom kenguruban a gyereket, inkább gerincjógára járok, egyedül, 50-es nőkkel  )

Végül F evett ebédre spenótot is, levest senki, L már nem is tudom, mit, mert közben valamit pakolásztam.
Kis szépséghiba, hogy ebéd után egy órával egyik az ölemben, másik mellettem ülve rágcsált el egy fél kiflit. De a főzőcske ettől eltekintve eredményesnek, kiegyensúlyozottnak, és legfőképpen csöndesnek volt mondható.