Egy kicsit túl kalandosra is sikerül...
F-t elviszem a bölcsibe kismotorral (heti 2x). Sok a nyávogás ébredéskor, így elfelejtem feltenni a rapid húslevest meg a rizst.
Mikor hazaérek, gyors reggeli közben kapkodva pótolom, de már sokra nem jutok vele, a hús megvár a forró vízben, a rizs utolsó 3 percét még Apára sózom, és már totál késésben repülünk lefelé a babakocsival, szembetalálkozunk egy bölcsis mamival, a lejtő közepéig elkísér minket, az alján vesszük észre, hogy leesett a cipő... (ebben a lábméretben örüljünk, ha csak egy számmal nagyobb). Majd megoldjuk, egyelőre a kesztyűm is jó lesz a lábára, most rohanni kell.
Csoda folytán időben odaérünk.
Mamik, babák jól mulatnak, beülünk egy bababarát cukrászdába, sok játékkal, kávéval, tortával.
A villamoson hazafelé rám csörög a szerelő, hogy beugrana egy alkatrésszel, amit hetek óta szervezünk, hogy eljusson hozzám.
Buszozás kimarad, gyalog kell felmenni a dombra, hátha szembejön a cipő. Nézek jobbra, nézek balra..., a lejtő közepén van egy zöldséges, hátha tud valamit.
Persze, lenn a lejtő alján látott egy ilyet a postaládára felrakva. És akkor olyat csinálok, amit azonnal megbánok.
Vigyázol addig az alvó babára?
(2. gyerek, tuti nem lopja el a zöldséges, fel se ébred.) Azért az utat villámgyorsan rohanom végig, nem biztos, hogy kevésbé fáradok el, mintha le- meg felcipeltem volna a babakocsit még egyszer. Megvan a cipő is.
Szaladunk tovább a bölcsibe, 12-kor már alszanak a többiek, nagyon ciki utolsó percben érkezni. Meglátom a szerelő kocsiját, aki már a kapuban vár minket. Áááááááááá.... Már mindegy, a bölcsibe oda kell érnünk. Gyorsan fordulunk, rohanunk oda-vissza.... vissza kevésbé, mert épp szülinapja van egy bölcsisnek, megvárjuk, míg betortáznak.
A szerelő jófej, de szerintem ő se jár rosszul a sok várakozással, mert elég magasra csúszik a munkadíj.
Közben megcsinálom a leves rugalmas változatát: a zöldség gyorsan megfő benne, a hús meg jó lesz majd valamikor
Kaland megvolt!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése