Az történt, hogy 2 nap alatt megvarrtam egy pucér rongyhölgyet. Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt lesz meg egy új baba a szabásmintából, géppel varrva. (Az első rongyhölgyet rengeteg héten át varrtam kézzel, folyamatosan csiszolva a szabásmintán.)
Nagyon jólesett, hogy lett egy új hölgy, de közben kimaradtam mindenből, ami a varráson kívül esik.
Nem szabad még ekkora gyerekekkel túlságosan visszatérni a régi életünkbe. Az egy dolog, hogy nehéz onnan visszajönni a folyamatos ugráltatásba. De ez valahogy nem természetes állapot, irreális ez a nagy szabadság, így valami rossz érzés marad utána. Hiába jön ki szerencsésen, hogy végig vigyáz valaki helyettem a 2 gyerekre, enni is ad nekik valaki, a pelenkázás is megoldódik. (Mellesleg ilyenkor tűnik fel, mennyi dolgot csinálok a háttérben, levágom a körmüket, hajukat, elteszem a kinőtt ruhát, beadom a vitamint, kiszedem a kajamaradékot a babaszékből, elrakom a szúrós cuccokat, amiket F előhalászott valahonnan, ezek úgyis mind engem várnak). De már nem vagyok képes felfüggeszteni az anyukaságot hosszú időre. Összenőttünk, ez van!
Megint a szokásos anya kihívás: az aránytanulás. Már végre megtanultam beosztani a szénhidrátot, a nagymama segítséget, a gyerek sétáját az én pihenésemmel, a saját időmet a gyerek igényeivel, a régi barátokkal kapcsolattartás megmaradt foszlányait, a főzés és kajarendelés arányát, a babakészítés-tervezés-blog
Azaz: úgy kell valamibe agyilag teljesen belemerülni, hogy bármikor abba tudjuk hagyni, a gyerek igénye szerint :-))))
Szép kihívások! Azért nem olyan lehetetlen. Pl. Apa megérkezése előtt kell blogbejegyzést fogalmazni, így legkésőbb ő kirángat minket a nagy belemélyedésből, mert vacsorázni szeretne. Amíg meg bele nem jövök, lehet bámulni a díszcseresznyét, azt gyorsan abba lehet hagyni.
Ui:
És bár ennek a blogbejegyzésnek a megírása nem tartozik a flow élmények közé - gondoltam, de kiderült, hogy mégis, így írás végén kiszellőztettem a szénné égett spenótot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése