Meg akarjuk mutatni F.nek a kisvasutat. A végállomásról majd vissza kell buszozni a kocsiig. Hosszú program, utána F.nek korán kell ebédelni, aztán aludni, alvás jobb lenne otthon.
Apa gyógyszer miatt későn ebédelhet csak (mikor F már alszik...)
Végiggondolni fölösleges, milyen változatok vannak, úgyse vagyunk elég kreatívak a valósághoz , ráadásul nincs is mikor gondolkodni, meg kedvünk-erőnk sincs hozzá...
Nosztalgiázhatnánk egy ismerős pasaréti étteremben, és érkezéstől függően előtte együtt villamosozunk a kocsiért, vagy ha már késő, Apa bkv-zik L.vel, mi meg előre beülünk enni F.vel.
Esetleg, ha nagyon elúszunk, csak megnézzük a vasutat es fel sem ülünk :)))
F nagyon korán ébred... így is elúszunk. De csak kicsit.
Kisvasútra kéne egy 12-es karika... F ijedten üldögél, baromi hangosan sípol a vonat, én is megijedek tőle , az alagútban meg pláne összerezdül.
De azért jó mulatság.
Hosszúra nyúlik a vonatozás, beülünk a végállomáson abba a büfé-étterembe, ami pár éve se volt tökéletes, viszont jó drága. Mindegy. Ez van kéznél.
F időben kap ebédet az ölemben ülve (csak bepréselős etetőszék van), én utána megeszem a megmaradt levest. Aztán míg szoptatom L.t a sarokban elbújva, Apa eteti F.t az én rizsemmel. Aztán én eszem, közben F haverkodik egy jégkrémes kisfiúval meg a helyi macskával (kis nyugi). Várunk 1-ig, Apa ehet. Aztán indulás haza, F már a fogaskerekűn bealszik. Ülő kocsi, fejtámasz nélkül, így fejjel előre begömbölyödve alszik, nekem ettől hetekig fájna a nyakam...
Leszállunk, leülök egy padra, míg Apa villamosozik a kocsiért.
Idilli családi élet a város közepén: ülök a padon a fák lombja alatt, F alszik mellettem babakocsiban, L pedig dszkréten szopizik......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése