Általában előbb csinálunk valami érdekeset, aztán dicsekszünk el vele a barátoknak.
Én ezt valahogy fordítva szoktam csinálni.
Már mindenki tudta, hogy bábkészítést tanulok, mire összehoztam egy épkézláb bábot. Nyilván nem a dicsekvés miatt, hanem ez volt a legérdekesebb, ami velem történt, mi másról meséljek?
No és hát igazából most is ezt csinálom
Eddig 5 és fél lapos textilbabát és egy derékig elkészült térbelit varrtam, vagyis az utóbbit varrom hónapok óta. Talán korai, de megmutatom, milyenek lettek. Végül is ők az alter babáim.
Családom és barátaim szerint nagyon izgalmasak, érdekesek - de azt ne higgyem, hogy valaki megveszi tőlem bármelyiket! Nem baj, most mind a gyerekeimé.
Rajtam kívül kisfiam is rajong értük, így már két embernek tetszenek Leírhatatlan az a csodálat, ahogy a kezébe emeli, rám néz és büszkén mosolyogva mondja, hogy Anya varrta! Jófej gyerek.
A rongybabákról külön blogot is vezetek, látogass el ide is:
http://rongylady.blogspot.hu/2014/04/elozmeny-sikban.html
Elkészült. Igaz, a felsőteste egy NDK úszónőé, de legalább nem az a 16 éves szex szimbólum nagy bociszemekkel - amit annyi babakészítő csinál.
A forgatható kéz illetve láb illesztést az előbb emlegetett nagyon trendi szexi műanyag babák ball-jointed-doll illesztési technológiájáról alakítottam át textilesre, gombbal rögzítve.
Ezen még hmmm... van mit finomítani. Bár végül is be tudja hajlítani a lábát , azért maradt még más megoldandó is itt a jövőre nézve...!
Nyilván cél volt a "mi sem vagyunk barbik" mozgalomhoz csatlakozni, ha nem is pont így (lásd NDK úszónő).
Na de: a ruha bájosan takar. Legyünk vele is elfogultak a mozgalom nevében. Szerintem kimondottan csinos!
A ruháját a mezopotámiai öltözet ihlette, hmm :-)))
Betegség közben is van élet, erről senki se ír, pedig nem feltétlen szomorúbb, nehezebb, mint máskor, és ugyanolyan eseménydús.
Tésztaszűrés félkézzel.
Ez már azért is egzotikus, mert teljesen elszoktam az ilyen bonyodalmaktól, L kb. fél éves kora óta megtanultam használni két kezemet akkor is, mikor rám csimpaszkodik. Megfelelő póz kérdése az egész, bárhogy tud rajtam lógni.
De most épp forró vizet kell leönteni a tésztáról, ehhez két kéz kell, közben a nyakamba kapaszkodik, félek, hogy lefröcskölöm véletlenül. Így marad egy kéz távolra eltartva. A tésztából keveset elpazarlunk az oldalra döntött lábasból kifolyó vízzel, de megmentjük az egészet az elhalasztás miatt garantált elfelejtés közben szétázástól.
Felső csirkecombot veszek házhozszállítással, zöldségnek jó a mirelit brokkoli-karfiol-répa keverék, amelyik szépen van darabolva, hogy a gyereknek kedve legyen megenni. Jöhet bele mirelit zöldborsó is. Kell még egy vöröshagyma, só, vegeta. Se boltozni, se pucolni, se darabolni nem kell :-)
A leves nemcsak kis munka, de rugalmas is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk elfelejtem feltenni a levest időben, esetleg elsétáljuk a főzés időt, így egy utolsó percben elkezdett levesben a zöldség hamar elkészül, megehetjük ebédre. A hús meg hadd főjön tovább, egyszer csak elfogy az is. Vagy fordítva, a reggeli ébredéskor félálomban beledobálom a csirkét a vízbe, és ebéd közeledtével már ráérek befejezni, így akkor főzöm bele a zöldséget. A husit és a zöldséget könnyen meg lehet különböztetni, így amelyik csapat kész, azt kivadászom lyukas kanállal, a másik meg főhet tovább.
A kisebb gyerek még bármit, de a nagyobb gyerek minden nap mást hajlandó megenni belőle. A tészta a biztos, így azt hasznos készíteni hozzá.
2 hét családi betegeskedés és bezártság, meg az evvel járó folyamatos diétás főzöcskézés után kitaláltam, hogy felszabadulásként szerzek ebédre fish and chipset Apának meg nekem. A gyerekeknek kitalálok hozzá ezt meg azt, hogy ne maradjanak éhen, mert erre valószínűleg rá se fognak nézni.
A kedvenc helyünkről épp olvasom, hogy kinn vannak a halfesztiválon. Jó, akkor elmegyek oda, addig a többiek itthon várnak. De délig haza kell érnem az ebéddel, remélhetőleg elkészül addig a kajával, akitől megvenném (ez mindig kulcsprobléma, ha nem akarok főzni, és dobozos helyett valami háziasabbat vennék a környéken.)
Apa kis gondolkodás után rájön, mégis jobban jár, ha mindenki együtt megy halazni a helyszínre. A gyerekeknek tuti jobb, végre valami történik velük a lakásban pihenés helyett, hogy nekem jobb-e az jó kérdés, de én ugye kaland párti vagyok hosszú távon, menjünk!
Megérzésből viszek kajás dobozokat. Elteszem az összes lemosható pártedlit. Még fém kést és villát is viszek, sose lehet tudni - ha esetleg műanyag evőeszközzel nem vagyunk elég gyorsak a gyerekek éhségéhez. Persze hogy mindet felhasználjuk!
Az első fél órát parkoló kereséssel töltjük. (Nosztalgiázás része, laktunk már a Múzeum körúton.) Végül már bármi pénzt megér a mélygarázs, kipróbáljuk.
Két babakocsit tolunk, nem túl kényelmes, és mivel nyughatatlan kíváncsisággal érkezünk, nem is bírunk egy helyről rendelni, mindenkinek másik bódéból származik a hala. Mindenhonnan vadászunk különböző ennivalót, valami csak bejön a gyerekeknek is! És szálka se legyen benne.... (halfesztiválon...ugye!!!) Végül még tésztát is találunk!
Szerencsére csak az egyik gyerek éhes, így a nyakukba eszkábált pártedlivel nem lesz tiszta zsír a kabátjuk.
A végén a picurka eszik egy nagy adag harcsát, szálkamenteset. Én közben próbálkozom egy kárásszal, de közben a picinek adagolva a kaját állati macera minden falatomat kiszálkázni. Mire idáig eljutunk, Apa is megszerzi a halát, elfáradunk, inkább majd otthon esszük meg a bedobozolt egyebeket, Apa grillezett hala is egész szépen túléli a hazautat, pedig nem fér a dobozokba, mármint nem mennyiségileg hanem hosszában, így hazáig egy hosszúkás és egy kerek papírtányér közé van préselve, szalagként a gyerekek pártedlijét kötöm rá keresztbe, és így még beteszem egy zacskóba! Előző életében ettől az esztétikai merénylettől kedves párom kikészült volna (Azért én inkább két darabban vittem volna haza, dobozolva)
Ha már esztétikai élmény, ebéd után Apa azon gondolkodik, vajon ki lehet az az ember, aki megvesz 20 ezerért egy homárt, és megeszi állva, műanyag villával.
Pár hónapja egy szuper szabadidős lehetőséget fedeztem fel.
A fürdetés!
Békésen ülnek a kádban, játszanak. Egyetlen helyszín, ahol nem veszekednek. Én is ott vagyok a fürdőszobában, természetesen! Persze csak fél óra az egész.
Közben van 1-2 tennivaló is:
1. Anyaaaa, kevés a víz. Hideg!
Ez megoldható 5 perc alatt.
2. Meg kell mosni a hajukat.
Ezt az elején szoktam, Anyukámnak is ellenálltam, nálunk ridegtartás van, NEEEM fáznak meg vizes hajjal. Fontos: semmi sampon Ha minden nap vízzel lemosom a hajukat, teljesen jól működik, és még bio módszernek sem utolsó, ráadásul nem bőgnek a sampon miatt és sokkal gyorsabb, ha kihagyjuk az órákig tartó locsolást a fejükre, hogy óvatosan lecsurogjon hátrafelé a hajukról a sampon. (Azért időnként összekapom magam, és samponozunk is!!)
3. Fogmosás.
A végén mossuk. Már a picurka is egyedül akarja. Van már 6 egész meg kb. ugyanennyi fél foga...
További akadályok:
Persze ha hajat kell szárítanom vagy teregetni kell, azt is ilyenkor szoktam. Na de! A maradék esetben simán lehet varrogatni. Egy jó nagy doboz oda van készítve a mosógépre, cérnástul, szabásmintástul, textilestül. Félkész babástul. És közelít a készhez!
