Hónapokon át komolyan megfordult a fejemben a következő két dolog:
- szivacsot vennék a textilbaba készítéshez
- elmennék egy röltexbe szép csipkeszalagot venni, hogy több kedvem legyen a varráshoz
Segítséget nem kérhetek, nem éri meg ilyesmire elpazarolni. (Ez egy másik: mamák túléléséhez kötelező személyiségfejlesztő blog témája lehetne... )
Csak meg tudjuk csinálni egyedül (vagyis hármasban)!
Aznap le kell mennünk épp a megállóba egy nemez tündérkéért, amit interneten vettem. L a hátamra van kötve, F.t a könnyű babakocsiban tolom. Míg beszélgetünk a tündér-készítővel, F végignéz jó pár érkező villamost, megjön a kedve, hogy fel is szálljunk. Végül is mehetünk egy kört. A 6-os az egyetlen bababarát jármű, mindig alacsony padlós. Menjünk át Pestre. És... itt hirtelen eszembe jut, hogy akár ma el is juthatnék egy röltexbe! (Időnként eszembe jut. Aztán elmúlik.)
Odasétálunk, 10-kor nyit, 55 van, várunk fél percet, de látszik, hogy nem fog működni, mert épp F nagyon nyűgős. Nem baj, továbbmegyünk a Dunapartra, megnézzük a hajókat. Jön is hamar egy bkv-s hajó. Hirtelen kalandvágyam támad, felszállunk rá hármasban, nem kell nagyot ugratni a babakocsival, nem potyogunk be a Dunába se . F.t érdekli a hajókázást, nekem is tetszik. Persze nem merem kiszedni L.t a kenguruból, mert fel nem bírom kötni újra a télikabátra. Otthon sikerült a hátamra felvarázsolni, fotelban ülve, tükörrel ellenőrizve. (Kabát időszakban elég macerás művelet, nem tudom forgatni magamon a kengurut, így egyből a hátamra kell felpakolni a gyereket.)
Hazafelé L végül végigüvölti a villamos utat, de ez már nem gond, bonyolult kaland volt, ennyi macerát beleszámoltam.
Mindjárt hazaérünk. És ennyi esemény után még mindig csak dél van. Mi jön még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése