2014. május 24., szombat

Vihar

Fél 2. Elaludtak. Kimerültek az órákon át tartó hisztiben. Fél 12-kor kezdődött.



Akartunk menni játszótérre, nem kis vállalkozás hárman betegen. Végül rossz idő lett. Már lelkiismeret-furdalásom sincs, ha nem megyünk ki, ez az 5. hét, amit valamelyikünk betegen tölt. Főznöm se kellett, pont mindenből maradt tegnapról. F mese dvd-t rendelt, eddig 4 részt lehetett nézni, ma az egész dvd-t (nincs lelkiismeret-furdalásom, 5. hét.....) Két gyerek a kanapén, mesét néz, tetszik nekik. Varrom a babámhoz a ruhát, elkészül, kár, hogy pocsék anyagból, majd újracsinálom. Mindenki szuper jól érzi magát.

Ebédidő. Éhesek vagytok?
Veszélyes, ha egyszerre vonulunk ki, de nem volt kedvem előre összekészíteni a kaját, sőt, belegondolni se volt hangulatom, miből mennyi maradt. Ma pihenőnap van, vagy mi.

A stressz a gyerek mellett állandó, csak azt dönthetjük el, legyünk-e túl rajta hamar (reggel fárasztóan sok időt töltök a konyhában), vagy robbanjon a botrány, mikor akar. Hát, most egész sokáig megvoltunk nélküle. Mindjárt robban...

Kevés a levestészta, mind F kapja. L-nek jó lesz husi a levesbe, ő még mindent megeszik. Azért jobb a biztonság, míg melegítem a leveseket (L már hangosan magyaráz, hogy enni akar), felteszek még tésztát főzni. A csigával mindig baja van F-nek, hogy nehezen találja bele a kanálba. Úgyis elfogyott, főzök betűtésztát. F már nyöszörög, Anya ne főzz!!! (gondolom azt jelenti, hogy nincs kedve kivárni a főzést, aztán, míg kihűtöm). Elfogy a tésztája, adom a betűtésztát. Itt tör ki az első botrány. Nem ismeri. Egész ebédidő alatt, neeeeeeeeeeeem aaaa kaaa rok betűűű tésztáááát! Ma fáradt vagyok a frappáns megoldásokhoz, megmutatom a lehetséges 3-féle tésztát, melyiket kéred?, felteszem főzni azt is (csak 7 perces), közben végig nyafogás, hogy az nem jó, ez úgy nem jó, semmi sem jó. Végül megeszi a tésztát üresen (lelkiismeret-furdalás, minek  , a szakszót mindenki ismeri: szaranya). Nagypapa ránk csörög, beszélünk, közben fél agyammal odáig jutok, ha levest adok L-nek, azért is nyüszög, ha húst, azért is. Mutatja, hogy kiszállna már a székből, de várjatok, Anya is eszik, addig maradjatok nyugton még egy kicsit.

A kihűlt levesemmel veszem be a négyféle kapszulát, amit a kikészült gyomromra szedek.

Itt kihagyott az agyam, már nem tudom hogy, de oda kerülünk, hogy L üvölt. Folyamatosan dől az orra, kiporszívózom ebéd után, és míg kimosom a csövet, nem cipelem a nyakamban, hanem lerakom az óriási plüssmacira. Ettől általában abbamarad az üvöltés 1 percre. Most nem. Mire felveszem, úgy felbosszantja magát, annyit bőg, hogy jobban szörcsög, mint előtte.

Itt megint valami kimaradt, túlélési ösztön, már egy óra után törlődik a memória, ki csodálkozik ezek után a "vissza fogod sírni" megjegyzésen, amit sok-sok év után mondanak az ex-sorstársak. Az tuti, hogy mind a kettő üvölt teljes hangerővel. De hogy mikor, milyen sorrendben és mennyi ideig... Azt hiszem, én ma nem üvöltöttem, mert tegnap már megvolt és most épp jókislány vagyok. Különben is mindjárt jó lesz: alszanak, kisütött a nap, és kezdődik a minimum 1, de akár 3 órás szabadidőm. Végre kávét is ihattam. Sőt, jövő héten újra pörgés.

De ezt a sokkot előbb ki kell aludni. Mert ilyen gyorsan még én se tudok váltani. Kell 2 óra, mire újra hiszti-tűrő-anyává válok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése